Bock Story

Bíró Lajossal a személyes kapcsolat régi – közel húsz éves. Még a Múzeum Kávéház étteremben volt chef és az egyik tulajdonos, ahova időnként bejártunk ebédelni, vacsorázni. Fehér szakács-kabátjában gyakran kijött a vendégek közé, mindenkivel beszélgetett egy kicsit. Érdeklődött. Várta az értékelést. Szerette ha dicsérték. Cuki ebben az időben itt volt főpincér. A kapcsolat Érden lett szorosabb, az ottani ír kocsmában tartott pipaklubban tudtuk meg egymásról, hogy kis híján szomszédok vagyunk. A kocsma tőle volt hangos, szivarozott, pipázott és dumált egyfolytában.

Mint akkoriban mindenkit, aki szeretett enni-inni, Lajost is érdekelte a bor. Cukival jártak le Villányba, persze szigorúan csak beszerzési céllal a Múzeumnak. Munkának hívták… Bock Józsit egymástól függetlenül, nagyjából egy időben ismertük meg. Jó vevők is voltunk, sokat is voltunk együtt, kialakult a barátság.

Attila régi kolléga, mára már régi üzlettárs. A 90-es évek végén befektetővé vált egy borkereskedő cégben. Érdeklődés a borok iránt, kapcsolat a borászokkal, Jóskával. A Corinthiától ehhez a borkereskedő céghez jött 2004 nyár elején az ajánlat: a nyitás után néhány hónappal kiderült, hogy a földszinti grill étteremnek nincs igazán piaca, hasznosítanák a helyet. Kínálták, vegyük ki borboltnak. Megnéztük, ahhoz nagynak tűnt. Hamar kiszámoltuk, hogy ezt rentábilisan nem lehet csinálni. Attila ötlete volt, kérdezzem meg a „kis Bírót”, mi a véleménye. Tudnánk e csinálni egy helyet borkóstolóknak, ahol szendvicseket és borkorcsolyákat kínálnánk? Lajosnak tetszett a dolog, akkor már folyamatban volt a kiszállása a Múzeumból. Nekem az volt az aggályom, hogy ide rendes melegkonyha kell, különben éhenhalunk. Megállapodtunk, hogy jó, akkor lesz konyha és akkor végleges lett az elhatározás: megalakítjuk a CorVinum Bisztro Kft.-t. Ekkor még hárman; Attila, Lajos és én.

Megállapodtunk a szállodával, aláírtuk a szerződést, megkezdődött az átalakítás. Az egyik falra egy nagy borpolcot szerettünk volna. A tervezett név pedig a „CorVinum Bisztró” volt. Lajos a Bisztró elnevezés ellen eleinte ágált. Úgy érezte túl sok az átkosban ráragadt kellemetlen emlék. Akkor Budapesten normális helyet még nem hívtak bisztrónak. Ebben biztos úttörők voltunk.

Augusztusban egy kocsiban utaztunk Villányba. Akkor már jó ideje törtem a fejem, jó név, jó név, de nem az igazi. Nincs benn a köztudatban. Útközben mondtam a többieknek, ajánljuk fel valamelyik villányi csúcsborász barátunknak, hogy róla nevezzük el az éttermet, kiemelt helyet biztosítva a borainak. Melyiküknek? Bock? Gere? Tiffán? Mohácson megálltunk a Tibinél halászlevet enni. piszok jót főzött, jó kedvben értünk Villányba, ahol Jóskával találkoztunk össze először. Enyém volt a feladat, félrehívtam és elmondtam neki az ötletet. Sokáig húzódozott. legalább egytized másodpercig. „Szöszöszö… Micsoda? Naná. Bock Bisztró. Na az meg úgy van…”

2004. augusztus 30-án kezdtünk működni, a hivatalos megnyitóra 2004. szeptember 21-én került sor. Jóska ekkor már a cégben is társ volt. Cuki már a nyitásra eljött a Múzeumból. Ő lett az üzletvezető. Cuki a „fröccsmester”. Ez van a névjegykártyáján.

A Bock Bisztró már az első törtév után felkerült a 10 legjobb étterem listájára, 2004-től 2013-ig Best of magyaros étterem cím birtokosa. 2008-ban „Az Év Étterme” a Bock Bisztró, 2007 óta a Michelin Guide ajánlott étterme, 2009 óta Bib Gourmand besorolás birtokosa. 2008-ban az Eurotock 2 csillaggal jutalmazta.

Bokszi az egyik legismertebb magyar borász, 1997-ben a Magyar Borakadémia az év borászává választotta. Lajos – executive chef - a magyar gasztronómia egyik meghatározó alakja, számos szakmai kitüntetés és cím tulajdonosa. 2004 a Chicagói Escoffier Club 99 állandó tagja közé választják be, 2005-ben és 2008-ban az „Év vendéglőse” lett. Az Amerikai Chef Akadémia 2009-ben – egyedüli magyarként – 122. tagjává választotta, ugyanebben az évben a megkapta a Magyar Köztársasági Elnök Arany Érdem Keresztje kitüntetést. 2011-ben a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnökévé választották.

Szóval - sorban jöttek az elismerések, de a legfontosabb ma is: a vendég elégedettsége!

Kálmán